2011. április 22., péntek
Mi a pálya?
Nna, jó régen jártam errefele... hip-hop el is telt vagy másfél év. Na azért a "hip" meg a "hop" között történt egy s más..
Nagyjából ott hagytuk abba, hogy Ausztrália a keblére ölelt mint vadiúj ozzi állampolgárt, és ezzel hosszú utam végére értem.
A cél - Ausztrália, ugye - '98-'99 óta lebegett a szemeim előtt, amikor is világossá vált, hogy nagy valószínűséggel Mo.-on sosem fogom igazán otthon érezni magam. Ez azóta minden egyes döntésemet befolyásolta, először a vízum megszerzéséig (2007. január) és a megérkezésig ide (2007. április), majd egészen az ausztrál állampolgárrá válásig (2009. július).
Rögtön ezután egy eléggé depis időszak következett, ami nagyjából a fentiek egyenes következménye volt, megspékelve némi munkahelyi stresszel és rengeteg melóval úgy egyáltalán. Mi történt? Hát belekerültem a "Na most akkor mi van?" állapotba, cél kipipálva, most akkor miért is dolgozunk tovább?
Azóta persze sikerült ezt feldolgozni, új céljaim lettek, a melóhelyen is jól alakultak a dolgok mostanában. Az öndiagnózis tehát: Márti a Kúltúrsokk nevű játékban egy magasabb szintre lépett.
Néhány szalagcím az elmúlt időszakból:
- Valamikor 2009. januárjában vettem egy kocsit, ugyanazt a márkát, ami a balesetben megment, csak ez egy fiatalabb példány és a fullextrás verzió. Végülis éles helyzetben teszteltem, és bizonyított, nem igaz?
- 2010. július-augusztusában megint jártam az öreg kontinensen, ezúttal egy nagyon régóta tervezett erdélyi túra volt a fő cél az uncsikkal. Évek óta terveztük, elvégre három különböző kontinensen lakunk, kellett egy kis szervezőmunka.. Igazán jól sikerült, én a legtöbb helyen életemben először jártam. Hmm, Szászföld meg Székelyföld lenyűgözött. Nagyszeben, Európa egyik kulturális fővárosa 2007-ben, pedig csodaszép, mindenkinek csak ajánlani tudom. És hihetetlen, hogy erről milyen sokan Mo.-on nem is tudnak, hogy Székelyföldön nem is nagyon kell a magyaron kívül más nyelv a boldoguláshoz.
Szeben szemei
- 2010. novemberében a Cég elküldött három hétre tanulni Dél-Fro.-ba. Hát, a hidegen kívül minden nagyon tetszett. Elszoktam én már a kemény európai időjárástól.. Ha már ott jártam viszont, ellátogattam Barcelonába, ami régi vágyam volt szintén. Mit mondjak, csak ajánlani tudom. Gaudí pedig csúcsszuper.. izé, istencsászár!
- 2011. januárja új helyen talált, továbbköltöztem megint, remélhetőleg ez már az utolsó hely a saját kégli előtt. Kellett ez a változás már nagyon..
- 2011. januárjában pedig ellátogattam Tasmániába. Tasiról annyit, hogy ha a meló meg a hőmérséklet nem számítana, akkor nem kérdés, hogy ott laknék.
- 2011. februárjában meg Canberrában jártam. Ezzel a látogatással az összes állam és terület "ki van pipálva", legalább egyszer már mindegyikben jártam. Persze, ez nem jelenti azt, hogy "láttam Ausztráliát". Arra ott van a következő 40-50 év..
Nemrég még Hollókőn is jártam..
Ennyit mára. Nem elképzelhetetlen, hogy folytatása következik..
Márti | 22:02
4 hozzászólás
2009. október 27., kedd
Nyaralás után
Kicsit hosszabb idő után akkor újra jelentkezem. Hogy mik történtek mostanában? Hát, nem sok minden. Ugye, elmentem az amikhoz, voltaképpen az augusztust náluk töltöttem; sikerült is egy csinos kis pecsétet is szereznem a vadiúj útlevelembe. Mit mondjak, az amik mit sem változtak, eléggé paranoiásak még mindig. Mondjuk ezen nem kell csodálkozni, de azért az vicc, hogy míg 2006-ban csak a két mutatóujjamról készítettek lenyomatot, addig most már mind a tízről. Külön a két hüvelykről, majd négyesével a többiről.. (Gondolom azért, ha véletlenül levágom mindkét mutatóujjamat egyszerre, a másik nyolcat meg nem, akkor is legyen valami a kezükben. Vagy vmi ilyesmi.) Amúgy a jenkik jó fejek, csak ez a rész lehetne egy kicsit gördülékenyebb..
A nyaralás persze teljesen rendben volt, rokonokkal amúgyis mindig jó dolog összefutni. :-)
Aztán hazajöttem, és hát a bánya. De ennyi szenet! És persze mindenkinek most és azonnal kell. Sz'al lapátoltam is rendesen, ahogyan azt kell. Azóta is. Nagy a kereslet a szénre..
Néhány dolog, amikről korábban még nem írtam, mert elfoglalt vagy az állampolgi, vagy a baleset és annak következményei. Még áprilisban elköltöztem abból az egyszobás lakásból, ahol egy évig laktam. Mindenképpen el akartam, de amúgy szemérmetlenül meg is akarták emelni a díjat, sz'al elváltunk. Kb. 500 métert költöztem, de ez már egy sokkal jobb környék. A következő utcában már olyan házak vannak, hogy az ember csak tátja a száját.
Lángfa a ház előtt
Ez az új hely amúgy egy Queenslander, amolyan errefelé tipikus fából készült ház. Ez konkrétan egy hatalmas fajta, és baromi régi (1905). Nem mellesleg pedig egy hatalmas lángfa áll a ház előtt. Az elmúlt 6 évben teljes felújításon ment keresztül, akkor alakították ki az alsó részt is, ahol én lakom. A család meg az emeleten. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a családdal amúgy, ami állandó beszélgetési lehetőséget is jelent egyben, és ez sokat segít az angolom csiszolgatásában is. Ráadásul a feleség második generációs olasz, szóval hallott már olyasmikről, hogy akcentus, meg kultúrsokk, meg ilyenek. A költözéssel egyben a takarékoskodás is cél volt, és ezt sikerült is elérni. Sz'al néhány év, és lesz is egy sajátom. :-)
Épp most lángol
Kocsiügyben annyit léptem előre, hogy végül elfogadtam az egyik munkatársam ajánlatát, aki már hónapokkal ezelőtt felajánlotta, hogy nagyon szívesen kölcsönadja a család úgymond harmadik kocsiját, amit amúgy sem használnak, mivel neki is, meg a feleségének is van egy újabb. (Igen, az én eszem is megállt egy pillanatra.) Aztán, végül szeptember elején elszántam magam, mondtam neki, hogy ám legyen. Másnap fel is hívta a biztosítóját, rávezettette az én nevemet is a kötvényre, harmadnap meg hozta (!) a kocsit. Így azóta újra mobilis vagyok egy jelképes összeg fejében. Ilyenkor arra gondolok, hogy nem olyan rossz dolog itt élni..
Azért nézelődök vmi új kocsi után, de most aztán végképp nem sietős a dolog.
Na, ennyit mára. Folytatása következik.
Márti | 19:20
7 hozzászólás
2009. július 28., kedd
Ozzi lettem :-)
Hát, ez is megvan. Pénteken, ahogy az meg volt írva, elzarándokoltam Brisbane város házába (úgy is mint Brisbane City Hall) a nemes ünnepségre, ahol kedves barátaim (és még vagy 500 jelölt és további vendég színe előtt) letettem az ausztrál állampolgársági esküt. Ozzi lettem, no.
Az ünnepség tetszett. Főleg az, hogy percre pontosan betartották a menetrendet, és mindez ráadásul abszolút nem befolyásolta a dolog ünnepélyes jellegét. (Na azért csak amolyan ozzisan ünnepélyesre kell gondolni.) Volt őslakos tánc és hagyományos tűzcsiholás, volt polgármesteri beszéd és indiai tánc, és volt persze eskütétel és himnuszéneklés is. A ceremóniát az "I am Australian" (Ausztrál vagyok) című dallal kezdték és fejezték be; mit mondjak, meg lehet rajta hatódni. Egy kis ízelítő abból, amit pénteken láttunk/hallottunk. Felőlem igazán lehetne ez akár a hivatalos himnusz is (egészben itt).
A Városháza központi terme az ünnepség idején
A ceremónia után vacsiztunk egyet persze, másnap pedig korán keltem, hogy az útlevél interjúra időben odaérjek a közeli postára. Tök rendik voltak, előtte való nap még emlékeztető SMS-t is küldtek. (Neten kértem időpontot.) Minden rendben elő volt készítve, nem is volt ezzel semmi gond, kiperkáltam a sürgősségi díjat (is), és azt kértem, hogy az útlevelet majd személyesen vehessem át a városi útlevél irodában. Mondták, majd jön az email, hogy mikor mehetek érte; azon azért meglepődtem, mikor hétfőn délelőtt már jött is a levél, hogy legyártották az okmányt, másnap (ma) mehetek érte. Az ilyenek tetszenek.. Fel is vettem már, regisztráltam az amiknál is, ahogy azt kell (átmentem!). Sz'al a nagy vakációhoz minden adott. :-)
Amúgy a legújabb fajta útlevelet kaptam, az un. N sorozatból, amit idén május óta lehet kapni. Minden oldala másmilyen mintájú, persze igyekeztek ozzi ikonokat használni. Ami külön tetszik, hogy nemcsak állatok, hanem emberek is vannak benne, pl. krikettezők, vagy vízimentők, stb. (Egy kis ismertető a bemutatás napjáról.)
Hm, sz'al ezzel az "Ausztrália-projekt" jogi része végérvényesen lezárult. Jó érzés.
Márti | 20:28
10 hozzászólás
2009. június 23., kedd
Időpont
Végre hivatalosan is értesítettek, hogy ha én is úgy akarom és a csillagok is együtt állnak, akkor július hónap 24-ik napján ausztrál állampolgár lehetek. Na jó, rábeszéltek. Azért voltak olyan cselesek, hogy este legyen a ceremónia, hogy még véletlenül se tudjam még aznap beadni az útlevélkérelmemet. Hiába, kegyetlen az élet.. Asszem, a dolog után kénytelen leszek italba fojtani a bánatomat..
A "buli" színhelye
A dolog amúgy a Városházán lesz, ami azért szép. Kíváncsi vagyok, hogy belülről hogy néz ki, azt hallottam róla, hogy erőteljes felújításra szorul; hát majd kiderítjük. Bár gyanítom, hogy én csak a központi termet fogom látni..
Márti | 20:10
5 hozzászólás
2009. június 1., hétfő
Az élet kalandos oldala
Na igen, akkor erről is. Április 4-én történt, hogy egy útitárssal egyetemben vezettem Gold Coast felé az autópályán; ebédre voltunk hivatalosak. Szombat volt, és elég nagy forgalom. Haladok jobbról a második sávban, azaz a "gyors oldalon". Ezen a részen az autópálya 5 sáv + jobbról/balról a két leállósáv, 110 km/h-val lehet menni. Hirtelen a szemem sarkából azt látom, hogy a leggyorsabb sávban velem párhuzamosan, kissé hátrább haladó autó elindul az én irányomba. Előttem autó, nincs hova gyorsítani, és már el is érte jobb hátsó sarkát a kocsinak. Az én kocsim így kissé irányt váltott és besodródott jobbra a gyors sávba, ahol egy harmadik autó belém rohant. Na, ők aztán nem sokat láthattak. Ez a harmadik kocsi az ütközéstől megpördült, majd a középen lévő bozótosban fejjel lefelé kötött ki. (Persze, ez utólag ilyen szép tiszta.)
Nekem sikerült a kocsit leállítani a leállósávban, bár éreztem, hogy nehezen irányítható, de belülről nem látszott semmi sérülés. Ekkor még elég zavaros volt minden, és meg voltam róla győződve, hogy az első autó okozott mindent. Na, szállunk ki a kocsiból, nem lehetett látni semmit az én hátsó lámpám darabkáin kívül. Viszont előttem megállt egy fickó, és elkezdett visszafelé rohanni, így hát mi is. És vagy 50 m-re ott volt ez a harmadik kocsi fejjel lefelé, hátborzongató látvány volt. Sokan megálltak, valaki hívta a szerveket, páran bementek az árokba és segítettek a két bent lévő fickónak kiszállni. Szinte hihetetlen, de semmi sérülés nem történt. Alig hittem el.
A szervek max 15 perc alatt ott voltak, vontatók, mentők, helyszínelők. A helyszín 15-20 perc múlva biztosítva volt, egy sávot lezártak azon a részen, sz'al ez teljesen profi volt. A kihallgatások meg az adatfelvétel vagy két óráig tartott, majd a két kocsit elvontatták. Az árokba fordult autó, egy Lexus, totálkár lett, az én Nissanom nem nézett ki rosszul, és minden sérülés a jobb oldalon volt. Szerencsére mind a két kocsin volt teljes biztosítás.
Azok a kocsik, akik megálltak segíteni, folyton egy nagy fekete kocsit emlegettek "L" táblácskával a hátsó részén, sz'al aki az egészet okozta egy tanulóvezető lehetett, aki nem tudta, hogy kell sávot váltani; sose fogják megtalálni, rendszámot senki sem jegyzett meg.
Mi történt azóta? A biztosító másfél hét múlva felhívott, hogy a kocsit totálkárra veszik (write off), mert elkezdték összeszámolni a javítást, és közel jártak már a kocsi értékéhez, nem éri meg nekik. Ekkor eléggé elkeseredtem, a kollégáim vígasztaltak, hogy a javított kocsiban úgysincs köszönet. A szerződés szerint ilyen esetben az aktuális piaci árat kell kifizetniük nekem, amiből lejön még az önrész, ami 500 dollár alapból és még 300 dollár, mert az ozzi jogsim még nincs két éves. Az ugye senkit sem érdekel, hogy 14 éve van jogsim.
Egy ideig ültek ezen, aztán ajánlottak egy nevetséges összeget, amit nem fogadtam el. Ekkor nekem kell bizonyítani, hogy a kocsi tényleg többet ér. Készült is egy rendes kis esszé a részemről, akkor aztán kiderült, hogy nem is a jó modellel kalkuláltak eredetileg és nem vették figyelembe az átlagnál kevesebb kilométert sem. Na, innen már meg tudtunk egyezni. Így, ha az a -800 dollár nem lett volna, meg nem bukom el a hátralévő biztosítási díjat (apróbetű), amit egész évre előre kifizettem, akkor még örülni is lehetett volna az alkunak.
A nyomozás még nem zárult le, kíváncsian várom a fejleményeket. Ami a személyes véleményem, hogy marha mákunk volt, hogy jó kocsikat vezettünk, mindenki be volt kötve és mindenkinek negatív lett az alkoholtesztje.
Sz'al eddig a mérlegem itt: két év - két kocsi, és egyikről se tehetek. A pénzt már ugyan megkaptam, de még nem vettem új kocsit; leginkább azért nem, mert nem egy kocsit akarok venni, hanem egy olyat, amit aztán szívesen vezetek/használok. Egyelőre csak nézelődök, bár az élet tényleg nem ideális így, de el lehet azért lenni, ha az embernek kedves barátai vannak :-).
Márti | 19:53
5 hozzászólás
